Gépies mosás helyett az első mosógépek
2018. szeptember 20. írta: Lynxa

Gépies mosás helyett az első mosógépek

Kézihajtású famosógépek, majd a gyerekek életét megmentő gőzös verziók ismertették meg a pesti asszonyokat a gépi ruhatisztítással a 1800-as évek második felében.

 

A XIX. század végével egyfajta szemléletváltás állt be az ország, de azon belül is elsősorban Budapest lakóinak életében. Az addig háttérbe szorult higiénia – a testedzéssel és egészségesebb táplálkozással egyetemben – mind nagyobb hangsúlyt kapott. Ebben az időszakban, ha nem is gombamód, de szépen szaporodott – elsősorban a nagypolgári lakásokban - a fürdőszobák száma. A közfürdők egyre inkább a társasági élet szempontjából váltak fontossá, tisztálkodásban betöltött szerepüket pedig az otthoni tisztálkodás váltotta fel. Ez az újdonsült „tisztaságmánia” azonban nem csak a test ápolását, hanem a ruhák kezelését is érintette. A mosások mind gyakoribbá váltak, így lassan eljött az ideje a folyamat felgyorsításának és egyszerűsítésének.

mosogep1.jpg

Jobbra egy korai mosógép 1913-ban

Fotó: Fortepan

 

            Az 1800-as évek közepén, de sok helyütt a végén is a 4-6 hetente tartott nagymosás egyet jelentett a tortúrával, és a nagypolgári családok nőtagjai ezt nem is szívesen végezték. Ezekre az alkalmakra mosónőket fogadtak, akik korábban otthon, a fürdőszobák terjedésével pedig egyre gyakrabban a háznál végezték kimerítő munkájukat. A folyamat eszköztára gyakorlatilag a középkor óta változatlan volt. Teknők, mosópadok, dézsák, kefék alkották a mosónő eszköztárát, majd a mángorló elterjedése nyomán legalább a szárítás és a vasalás gyorsabbá vált. A vegyszerek tekintetében szintén nem voltak még forradalmi változások, bár a maró anyagokat és lúgokat lassan száműzték, mivel azok túlságosan roncsolták a ruha anyagát. Így többnyire a mosószappan, a szóda és a kékítő (általában indigó alapú) segített a ruhák tisztításában – utóbbi a kékes árnyalat következtében ragyogóbbnak mutatta a fehér ruhaféléket.

            A mosás folyamata az egynapos, langyosvizes, szappanos áztatással kezdődött, a keményített ruhák (elsősorban elegáns férfi ingek) kivételével, azokat ugyanis hidegvízbe tették, hogy az anyag újra ellágyuljon. A vezetékes víz előtti időszakban ehhez elsősorban esővizet használtak. Másnap az alaposan kicsavart ruhákat újra szappanozták és addig csapkodták, dörzsölték, míg az összes szennyeződést nem sikerült eltávolítani. Ha ez sem volt elegendő, akkor mosókefés dörzsöléssel is segítették a folyamatot. A fehérítésre szánt ruhákat ezen felül ki is főzték szódás, szappanos vízben, majd jöhetett a kékítőfürdő.  Ezek után jöhetett a mángorló, melyben a ruhákat két henger között húzták át, ami a víz és a ráncok nagy részét eltávolította. A mángorlás olyan hatékonynak bizonyult, hogy gyakran a vasalást is kiváltotta, de az esetek döntő többségében jelentősen megkönnyítette azt. A leírásból is jól látható, hogy egy-egy ilyen mosás hosszadalmas és igen munkaigényes lehetett vagyis tisztaság iránti mind nagyobb igénnyel egyre nehezebben lehetett összeegyeztetni. Szükség volt olyan eszközökre, melyek megkönnyíthették a mosó- és háziasszonyok dolgát.

            Az már ebben az időszakban is ismert tény volt, hogy a ruhák valamilyen dobban való forgatása – a víz folyamatos áramlása következtében – feleslegessé teheti a sulykolást és a dörzsölést is. Az első primitív mosógépek éppen ezt az elvet követték és eleinte fonott kosárban, majd hamarosan lyukacsos fémdobban lehetett velük a mosandó ruhát aránylag gyorsan forgatni. Pesten már 1865-ben hirdettek olyan eszközt, mely fémből készült és kézi erővel lehetett forgatni, ráadásul cinezett lemezei miatt jobban ellenállt a víz folyamatos támadásainak, mint a korábbi fa mosógépek. Ezeknek az eszközöknek a hatékonysága azonban még nem volt igazán meggyőző, így nem is terjedhettek még a tehetősebb családok körében sem. A - nevezzük úgy – második generációs mosógépek azonban már valóban komoly segítséget nyújtottak a mosáshoz.

            Már 1888-ban feltűnt a városban az első gőzmosógép. Az új közkórházban próbálták ki ezt a lenyűgöző újdonságot és rendkívül elégedettek voltak a teljesítményével. A beszámolók szerint a gép másfél óra alatt 300 darab kórházi ruhát – köztük pokrócokat – mosott ki, mindössze négy ember munkájának segítségével. Ezek a korai gőzmosógépek az áramló gőzzel segítették a melegvíz tisztító munkáját és így már valóban látványos eredményeket értek el. Azonban a XX. század elejéig nem sikerült méretüket és árukat olyan szintre szorítani, hogy a mosodák, üzemek és egyéb közületek után a háztartásokban is nagyobb számban jelenhessenek meg. Az igazi áttörést a John féle gőzmosógépnek és különösen második változatának sikerült elérnie.

mosogep2.jpg

A John féle gőzmosógép egy korabeli hirdetésen

 

            Ez a gép a korábbiakhoz képest valóban kompaktnak volt nevezhető (két markos férfiember már képes volt mozgatni) és minden szükséges részegységet egyszerre tartalmazott. Volt benne mosódob, a forgatásához szükséges mechanizmus – mely centrifugaként is üzemelhetett – és beépített kazán is helyet kapott benne. Az 1909-ben megjelent tovább fejlesztett változat abban különbözött az eredeti találmánytól, hogy már különválasztható kazánnal szerelték fel. Ez alkalmassá tette a ruhák mosás nélküli kifőzésére, sőt a gyermekek fürdővizének melegítésére is. Apropó gyerekek!

            A gép viszonylagos sikerét az is előmozdította, hogy a kor akkori egyik „forró témájára”, a higiéniára is épített reklámkampányában. Az újsághirdetések két fontos gondolat köré épültek: egyrészt felhívták a figyelmet a forgódobos mosás kímélő jellegére (a dörzsölés elmaradása miatt akár csipkét is lehetett így tisztítani), másrészt hangsúlyozták, hogy a forró gőz minden baktériumot, vagy ahogy akkoriban mondták, betegségcsírát elpusztít. Hogy a találat biztos lehessen még arra is kitért a hirdetés, hogy ez utóbbi különösen a gyermekek esetében fontos lévén a szervezetük gyengébb, ruhájuk viszont piszkosabb a felnőttekénél.

            Azt persze nem állíthatjuk, hogy a gőzmosógép hétköznapi használati eszközzé vált volna, de a tehetősebb családok körében azért az 1920 évek környékére már nem számított ritkaságnak. A mosógépek igazi diadalmenete az elektromos meghajtás 1930-as feltalálása és a világháború idején túlterhelt háziasszonyok miatt következett be, az előző század közepén.  

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr4214225677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása