1925 legnagyobb európai botrányának számított a magyar frankhamisítási botrány, amellyel még gróf Teleki Pál minisztert és gróf Bethlen István miniszterelnököt is kapcsolatba hozták. De vajon kinek és minek volt szüksége a hamis pénzre?
Fotó: https://www.cgbfr.com
1926 év elején nem volt olyan magyar újság, amely ne közölt volna hosszú beszámolókat a nagy magyar frankhamisítási perről és botrányról. Persze a pénzhamisítás jelensége Magyarországon sem nem volt újkeletű, hiszen szinte minden évben felbukkantak különféle csalók, akik így próbáltak vagyonra szert tenni. De ilyen jól kidolgozott, jól szervezett és a legfelsőbb körökig elnyúló projektre korábban nem volt példa. Az egész sztorit Windischgratz Lajos herceg tervelte ki és finanszírozta, aki nem volt más, mint az 1848-49-es szabadságharcot leverő Habsburg tábornok unokája. A frankhamisítás előkészületei a herceg sárospataki birtokán zajlottak, ahol Lajos herceg büszkén mutogatta a magyar pénzügyminisztérium segítségével beszerzett nyomdagépeket az éppen nála vendégeskedő uraknak és hölgyeknek. S hogy miként tehette ezt? A herceg egyfajta hazafias cselekedetnek fogta fel az egész ügyet, így kívánt pénzt szerezni az I. Világháború következményeitől szenvedő Magyarország revízionista terveire, és nem mellékesen megkárosítani Franciaországot, amely nem kis szerepet vállalt a háború utáni Trianoni szerződés létrehozásában. Így egy legyet ütöttek volna egy csapásra: lett volna pénz az elcsatolt területek, vagyonok visszaszerzésére és még bosszúként borsot törtek volna a franciák orra alá. A korabeli arisztokraták meséi alapján viszont Windischgratz herceg a saját pecsenyéjét sütögette a hazafias elképzelések tüzénél, ugyanis nyakig adósságban úszott, és így próbált kikecmeregni a csávából. Ugyanakkor a herceg a hazafias elképzelését olyan jól propagálta, hogy számos támogatója akadt a felsőbb politikai körökből is.
Egy biztos, hogy a 20-as években a pénzhamisítás más nemzetek kormányzataitól sem állt távol, mert a franciák is hamisítottak német márkát, míg a németek francia frankhamisítással próbálták meggyengíteni az őket legyőzőket. A pénzhamisítást az akkori titkosszolgálatok egyfajta fegyverként vetették be politikai céljaiknak megfelelően. A német pénzhamisítók köreiből érkezett Windischgratz mellé a kinti frankhamisítás egyik legnagyobb szakértője, Arthur Schultze, aki korábban már többször gyártott hamis frank bankókat hazájában. Schultze javaslatára a hercegi birtok helyett komolyabb és jobban megközelíthető helyszínt kerestek a nyomtatáshoz, így került az összes eszköz át az Állami Térképészeti Intézetbe, ahol egy éven keresztül zajlott a titkos pénzgyártás. Még az akkori bankok vezetőit is felkérték, hogy szemrevételezzék a kinyomtatott ezerfrankosokat. De sajnos a hamisítók nem jártak sikerrel, ugyanis sem a vízjelet, sem a papír minőségét és textúráját nem sikerült utánozni. Hiába volt a gondos előkészítés, hiába taposták és gyűrték az ezerfrankosokat, hogy valódibbnak tűnjenek, a banki szakemberek gyatrának tartották az előállított hamis pénzt. Pont emiatt döntöttek úgy a projekt vezetői, hogy a pénzt nem Franciaországban, hanem valahol külföldön próbálják beváltani, ahol talán kevésbé ismerik fel ezeket a lényeges különbségeket.
El is indult hát Jankovich Arisztid vezérkari ezredes két másik társával Hágába, hogy beváltsa a legjobb minőségű bankjegyeket. De sajnos már az első próbálkozásnál csúfos kudarcot vallottak és a rendőrök lefülelték őket. Jankovichot és Windischgratz-et egyébként pont gróf Teleki Pál mutatta be egymásnak, így később a bukta után, a teljes ellenzék ezzel bizonyítottnak vélte az egykori miniszterelnök érintettségét az ügyben. A hivatalos per természetesen semmilyen komoly bizonyítékot nem talált arra vonatkozóan, hogy Teleki vagy akár Bethlen valóban érintett lett volna az ügyben. De az is igaz, hogy a bíróság úgy általában elég könnyed büntetést szabott ki az érintettekre. Lajos herceget például 5 év börtönre ítélték, amelynek felét hotelekben és egészségügyi intézményekben töltötte le. Ma már nagyon nehéz megítélni, hogy az akkori vezetés vajon tudhatott-e az egész frankhamisításról, vagy ezt csak az akkori ellenzék találta ki, hogy megbuktassa az akkori kormányt. Végül Bethlen István maradt a miniszterelnöki székben, még a franciákat is sikerült kiengesztelnie, a frankhamisítási botrányt pedig egyszerűen hazafias érzületű cikkek tömkelegével sikerült eltusolni.
