A nőnap ünnepének nem sok köze van a kommunizmushoz és a virágok ideje is csak az új évezredben köszöntött ránk. Idén 105 éve, hogy Magyarországon először megünnepelték március 8-át.

Fotó: Fortepan/ Buzás Tamás

1914. tavaszán járunk, és még senki nem sejti, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiára micsoda háború vár pár hónap múlva, amelynek vesztes lezárása miatt súlyos következményekkel kell számolnia majd Magyarországnak is. Ekkor még dübörög a gazdaság, az irodalmi szalonok és kávéházak virágoznak, és egyre több nő szeretne jogokat magának az élet minden területén. Legyen szó arisztokrata hölgyekről, tanul hivatalnok kisasszonyokról vagy képzett családfenntartó munkásnőkről, sokakat csábítanak a feminista mozgalmak, amelyekről már korábban beszámoltunk egy CIKKÜNKBEN. A nők szervezett fellépésének köszönhetően 1914 márciusában már azt olvashatjuk az újságokban, hogy 8-án országszerte 30 megmozdulást tartanak a Nemzetközi Nők Napja alkalmából, megjegyzem Európában igencsak úttörőnek számítottak a magyar asszonyok ezzel. Ekkor még szó sem volt arról, hogy a férfiak virággal lepjék meg a hölgyeket, sokkal inkább politikai és gazdasági követelésekről, felvonulásokról és tüntetésekről szólt az ünnep. De vajon hogyan kapcsolódtak be a magyar nők a nemzetközi nőnapi kezdeményezésekbe?

Az egész történet a tengerentúlon, az Egyesült Államokban kezdődött 1909-ben, amikor a nők választójogaiért, munkához és egyenlő bérezéshez való jogaiért tüntettek amerikaszerte a lányok és asszonyok, akkor még február utolsó vasárnapján. Egy évvel később azonban már Európa is hallatta a saját szavát, ekkor volt ugyanis 1910-ben Koppenhágában a II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszus, ahol a német Clara Zetkin javaslatára eldöntötték, hogy minden évben, világszerte nőnapot fognak tartani. A pontos dátum azonban évről-évre változott: 1911-ben még március 19-én ünnepeltek Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. De ez két évvel később átkerült a mai március 8-ra. Állítólag a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának és az akkor bekövetkezett haláleseteknek az emlékére. De tény, hogy a két világháború között Magyarországon is többször volt arra példa, hogy nem a március 8-át ünnepelték, hanem májusra időzítették a felvonulásokat és a különböző eseményeket.

Fotó: Fortepan/ Mészöly Leonóra 

A különböző nőszervezetek – beleértve a munkásnők és a szocialista feministák szervezeteit csakúgy, mint az arisztokrata női klubok tagjait – Magyarországon is rengeteget tettek azért, hogy a március 8-a valóban a női erő és egyenjogúság szimbólumává váljon. Például az első évben, 1914-ben több százezer példányban röpiratot osztottak szét, melyben felhívták az olvasók figyelmét a nap jelentőségére. Magyarországban egyébként ekkor még igen kicsi volt a szervezett, nyilvántartott munkásnők száma (6508 fő), mivel a legtöbb hölgy a földművelésben dolgozott, ahol nem volt helye a politikai szerveződéseknek.

Sokan ma is úgy vélik, hogy a Nemzetközi Nőnap egy kommunista ünnep és tény, hogy a szocialista országok nagyon szerették ezt az ünnepet, és megpróbáltak rátelepedni. Magyarországon például a Rákosi-korszakban kötelezővé vált a megünneplése és az időpontot is áttették fixen, szovjet mintára március 8-ára. Az ENSZ azonban szerette volna elkerülni, hogy a nőnap kizárólagosan a kommunista blokk ünnepe legyen, ezért 1975-ben határozatot hoztak, hogy a március 8-a a világon mindenütt a nők napját jelentse. Ma már leginkább a nők iránti tisztelet és szeretet szimbólumává vált a nőnap, amelyen a férfiak gyönyörű virágokkal lepik meg nőismerőseiket és családtagjaikat. Mi pedig ezzel a cikkel emlékezünk meg a hölgyekről a blogon a mai napon, akiket szeretettel várnak a Városliget Caféban is nőnapi ünneplésre.