Más lenne ma a magyar színjátszás, ha nincsenek a Latabárok. 190 éves családtörténet a dinasztia megalapítójától Latyiig.
Forrás: Wikipedia / Latabár Endre
Ha Magyarország színháztörténetének legmeghatározóbb dinasztiáját keressük, akkor jó eséllyel a Latabárokra kell, hogy essen a szavazatunk, hisz e család közel 190 éve ontja magából a legkiválóbb színészeket, komikusokat és színházi embereket. A magyar színházi életért talán maga a dinasztia alapítója, a legidősebb Latabár Endre tette a legtöbbet, aki 1831-ben kezdte meg színészi karrierjét. Bár köznemesi szülei jogi pályára szánták, az említett évben győzött a „színészvér”, és az akadémiát maga mögött hagyva Kilényi Dávid vándortársulatába állt. Kiváló prózai- és operaszínészként ismerhette meg a publikum, ám hangja nem bírta sokáig a megterhelést, és alig hét év után visszavonult az énekléstől. Azonban munkásságának színháztörténeti jelentősége csak ezután kezdődött meg igazán!
Csakhamar elismerést szerzett, mint Operarendező, karmester és korrepetitor, míg 1842-ben újabb rossz hírt nem kapott. A Nemzeti Színházba beadott jelentkezési kérelmét elutasították. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen semmiség miatt meghátráljon, és még abban az évben megalapította önálló társulatát, melyet haláláig, 1873-ig vezetett. 1854-ben már ő avatta fel csapatával az újonnan felépült szabadkai színházat, de legjelentősebb sikereit Miskolcon, színiigazgatóként érte el, melyekkel a várost az ország legnagyobb színházi fellegvárai közé emelte. Emellett maradt ideje arra, hogy zenéket komponáljon és több nyelvről mintegy ötven színpadi művet fordítson magyarra, valamint, hogy 8 gyermekével megalapítsa a leghíresebb magyar színészdinasztiát.
Forrás: Fortepan/Új nemzedék napilap - Szondy Biri és Latabár Kálmán
Talán a családfa vizsgálata adja vissza a legtökéletesebben, hogy milyen életet is élhettek akkoriban a vándorló társulatok, hiszen az utódok a ma Romániában található Kolozsváron, a szerbiai Szabadkán, a Szlovákiai Léván, illetve a mai Magyarország területén Kiskunhalason, Pécsváradon, Pesten és Győrben látták meg a napvilágot. Mindig, ahol éppen állomásozott a társulat. Nyolc gyermekéből három fiú, ifjabbik Endre, Kálmán és Dezső tovább vitte a mesterséget, miután maguk is színésznek álltak. Azonban Endre és Dezső sajnálatosan fiatalon halt meg, így a dinasztia továbbépítése Kálmánra maradt, aki nem is maradt adós ebben a tekintetben. Az ő unokájaként született meg a 11 színészt és egy táncművészt felmutató család talán leghíresebb tagja, ifjabb Latabár Kálmán „Latyi”.
A sokak által legkiválóbbnak tartott magyar komikus 1902-ben látta meg a napvilágot Kecskeméten. A család eddigi történetét ismerve talán már nem is meglepő, hogy szülei éppen ebben a városban jártak vendégszereplésen Kövesi Albert társulatával, így gyermekük nem a lakhelyükön, Miskolcon született meg. Az már sokkal meghökkentőbb, hogy egy ilyen famíliában kis híján elsikkadt a legnagyobb tehetség. Apja ugyanis selypítése okán nem tartotta alkalmasnak a színészi pályára. A vér azonban ismét győzedelmeskedett, és Kálmán az érettségi megszerzése után Rákosi Szidi színitanodájába állt. Hamarosan az Operettszínházhoz szerződött, ahol csakhamar elismert énekes-táncos komikussá nőtte ki magát. 1927-ben úgy döntött, hogy külföldön is kipróbálja magát és öccsével, Árpáddal bejárták fél Európát. A két Latabár sikert sikerre halmozott, és kontinens szerte a legnagyobb komikusokkal egy lapon kezdték emlegetni őket.
Forrás: Cultura.hu - a Latabár fivérek Kálmán és Árpád
Kálmán hazaérkezése után több itthoni színházban is szerepelt, míg végül megkapta első filmszerepét az 1936-os Sportszerelemben. Ezzel pedig 33 évre beköltözött a filmvásznakra és a televízió képernyőjére, és az akkoriban készült filmjei ma is rendszeres szereplői a legkülönbözőbb csatornák műsorának. Összesen 27 filmben és két TV showban szerepelt, melyek közül a leghíresebb talán az 1952-es Állami Áruház volt (bár annyi kiváló alakítást nyújtott, hogy szinte valamennyit említhetnénk a legjobbként). Ebben a moziban már kétszeresen kitüntetett színészként szerepelt, hiszen 1950-ben Kossuth- és érdemes művész díjakat kapott, majd 1953-ban kiváló művész elismerésben részesült. A legnagyobb nevettető egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig dolgozott, ám ekkor végképp legyőzte a betegsége. Szerencsére azonban ez a csodás dinasztia továbbra is létezik, hiszen két unokája közül Árpád ismert színész, Kálmán pedig kiváló táncos.
