Újházi tyúkhúsleves, Jókai bableves, Orosz krémtorta, Gundel palacsinta. Vajon ki áll a leghíresebb magyar ételek nevei mögött?
Az éttermek étlapjain sok olyan fogást találni, melynek említésére mindannyiunknak összefut a nyál a szájában. Jó részük az aranykorban, a magyar gasztronómia talán legszebb időszakában készült először. Mivel egy olyan korban járunk, amikor nem számított ritkaságnak, hogy egy vendég a legapróbb részletekig az ízlésére szabhatta a fogásokat, és a szakács vagy éppen a fogadó tulajdonosa az elkészült remekművet a kiötlő nevével az étlapra is emelte.
Újházi Ede
Forrás: wikimedia
Az 1800-as évek végén a Városliget a társadalmi élet egyik középpontja volt, ahol az árnyas fák hűsében sok művészember töltötte szabadidejét vagy akár egész napját is (a Városliget ma is romantikus titkokat rejt. Bővebben ebben a cikkben). Wampetics Ferenc éttermének (mai Gundel) egyik törzsvendége Újházi Ede színművész volt. A nagytestű és mély orgánumú emberről feljegyezték, hogy mindenkinél jobban szerette a hasát, a finom és kiváló alapanyagokból készült étkeket. Egy alkalommal valóságos kiselőadást tartott az igai húsleves összetevőiről és elkészítéséről, a vendéglő szakácsa pedig elkészítette számára a kért aranyszínű finomságot. Többszöri kóstolás és módosítás után elkészült a nagy mű, melyet ma Újházi tyúkhúslevesként ismerünk.
Szintén személyesen adta az országnak egyik legendás étkét az író, Jókai Mór is. Jókai bableves születéséről két anekdota is létezik, ám mindkettőben közös Jókai, Balatonfüred, egy ottani kisvendéglő és a malackörömmel, tejföl nélkül készült bableves. Ma már szinte mindegy is, hogy kedvenc receptjét készítette el az író vagy éppen azon a helyen találkozott először a levessel, az biztos, hogy először Gundel Károly „Kis magyar szakácskönyvében” szerepelt Jókai bablevesként.
Persze vannak olyan ételek is, melyekre első hallásra rávágnánk, hogy egy híres emberről kapta a nevét, holott a helyzet egészen más. Ilyen étel például a Csáky rostélyos, melynek semmi köze sincsen a grófokkal és miniszterekkel gazdagon büszkélkedő Csáky családhoz. Ez az étel a kitalálójáról, a XX. század elejének egyik leghíresebb mesterszakácsáról, Csáky Sándorról kapta a nevét. A sors furcsasága, hogy ez az étel is Balatonfüreden született, ahol Csáky egy szanatórium szakácsaként találta fel az ízletes ételt. A Margitszigeti Nagyszálló (történetéről itt olvashatnak bővebben) konyhafőnöke, Móser István nevezte el tiszteletből az ételt készítője után.
Szintén nem Ulászló királyról kapta a nevét a lacipecsenye, noha ezt az anekdotát még az iskolában is tanultuk. Az igazság ez esetben sokkal prózaibb: a kor vidéki asszonyai a nyár elején, Szent László napján költöztek ki a konyhából a szabad ég alá főzni, és az udvaron használt nyárikonyhát nevezték lacikonyhának, míg az itt készült húst lacipecsenyének. Ezt az alkalmatosságot később kerekekkel látták el és a rajta főtt ételt letakarva Pestre indultak, hogy az éhes városiaknak árusítsanak belőle. Az igazi lacikonyhák mindennapos részeivé váltak az aranykor Pestjének. Ha belaktunk a pecsenyével, akkor öblítsük le egy kis finom borral, mondjuk egy Irsai Olivérrel!
El is érkeztünk egy újabb kiirthatatlan – és persze téves – gasztroanekdotához. Az említett nedű ugyanis nem egy pénzért megvett név, mivel a szőlőfajta első említésekor, Irsai M. Olivér még csupán három esztendős volt, így aligha hihető, hogy üzleti tárgyalás végén 100 pengőért vette volna meg a szőlőfajta nevét a nemesítőétől. Valójában Kocsis Pál Olivér apjának, Irsai M. Józsefnek volt az üzleti partnere és a jó kapcsolat, valamint a kölcsönös tisztelet vezette arra, hogy a kisdedről nevezze el új szőlőfajtáját. Az itóka után pedig jöjjenek a desszertek!
Rigó János
Forrás: wikipedia
Nem tévedés, hogy a Rigó Jancsi torta valós személy után lett elnevezve. Rigó János „jancsi” kora legtehetségesebb és egyben talán legzűrösebb cigányprímása volt, aki már öt évesen hegedülni kezdett. Mire Jancsi belépett egy pesti cukrászdába, ahol szerelmének a cukrász saját találmányát rendelte, már Európa szerte ismert muzsikus volt. A cukrászmester kapott is az alkalmon és híres vendége nevén árulta tovább készítményét, mely ma a magyar gasztronómia egyik leghíresebb süteménye. Ugyanígy egy híres vendégről vagy inkább egy családról kapta a nevét az Esterházy-torta, melynek kitalálóját ma már homály fedi. Valójában az sem világos, hogy ki lehetett igazából a névadó, így a legtöbben arra tippelnek, hogy a teljes grófi család kedvence lehetett ez az édes finomság.
Egy-egy cukrász nevét őrzi három további alapédességünk, a Rákóczi túrós, az Orosz krémtorta és a Zserbó is. Ráadásul a krémtorta esetében egyszerűsödött is a név valamelyest, hiszen eredetileg feltalálójáról, Oroszi Sándorról kapta azt, ám az idők során az i betű eltűnt a név végéről. A kedvenc karácsonyi sütink Gerbeud Emil mester nevét viszi tovább, aki 1884-ben telepedett le Magyarországon és legfőbb törekvése az ízek mellett a mind csodálatosabb látvány kialakítása volt süteményei esetében.
A - ma már - Gundel palacsinta
Forrás: gundel.hu
Végezetül egy még cifrább sütianekdota: A Gundel palacsinta valójában Márai palacsintaként látta meg a napvilágot, amikor a híres író egy premierjét követő bankettre rendelt ilyet Gundel Károly éttermében, felesége receptje alapján. A tulajdonosnak annyira megtetszett az édesség, hogy felvette az étlapra is, a fent említett néven. Amikor a Márai család a kommunizmus elől külföldre szökött, Gundel kénytelen-kelletlen a saját nevére vette a palacsintát, mert az nem viselhette tovább az író nevét.
