Tudtad, hogy a XIX.-XX. század fordulóján már több ezer postahivatal és levélgyűjtő működött a békebeli Magyarországon és nálunk találták fel a fogazott bélyeget is? Nem csoda, hogy a Magyar Királyi Posta a világ élmezőnyéhez tartozott az aranykorban. De induljunk csak el a régmúlt idők leveleinek nyomában!
A postai szolgáltatás rohamosan fejlődött egészen a középkortól kezdve, bár ekkor még a királyok és állami intézmények üzeneteit udvari futárok, lovas hírnökök hozták-vitték, a főurakat, a városi és egyházi méltóságokat pedig magánfutárok szolgálták, a köznépnek pedig maradtak a vándorkereskedők. A debreceni, szegedi, temesvári marhakereskedők (mészáros céhek) postaszolgálata igazán híres volt a sötét középkortól kezdve. Később, a három részre szakadt Magyarországon mind a németek, mind a magyarok, de még a törökök is saját postát üzemeltettek. Később a Habsurgok által elterjesztett postakocsi-hálózat lett az őse a császárság postarendszerének, így a magyar posták és az ott dolgozó postamesterek nyelve is a német lett, a levéltitok védelmét egyébként az 1600-as évektől biztosították. Mária Terézia a már jól működő leveles postakocsik mellett utasokat, pénzt és csomagokat szállíttatott.
Postakocsi
Forrás: Fortepan/ Turbéky Eszter
1848-ban az újonnan alakult magyar kormány egyik első lépése volt, hogy jól szervezett postahálózatot, saját magyar állami postát hozzon létre: Klauzál Gábor miniszter elrendelte a magyar nyelvű címertáblák, pecsétnyomók és a magyar nemzeti színek használatát. Kossuth Lajos felkérésére Than Mór festőművész postabélyeget tervezett, amelynek kiadására végül a harci események miatt nem került sor, pedig ezzel hazánk ötödikként vezette volna be a postabélyeget a világon. Erre a bevezetésre egyébként 1850-ig kellett várni, immár a Habsburg császári posta berkein belül. Az ötvenes években egyébként az osztrák császár komoly reformokat hajtott végre a postánál: 1855-től már házhoz kézbesítették a leveleket a városokban, egy évvel később mindenki számára elérhetővé vált a távíró szolgáltatás, 1864-től pedig elindult a vasúti mozgóposta is. A kiegyezés után az osztrák anyacégből kiváló Magyar Királyi Posta igen jó alapokat örökölt elődjétől és elindult a töretlen fejlődés útján.
A Magyar Királyi Főpostahivatal épülete (Párizsi utca - Városház (Gránátos) utca sarok)
Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára/ Klösz György
Gervay Mihály lett az újonnan alakult szervezet főpostaigazgatója, aki rögtön elrendelte a magyar nyelvű pecsétnyomók, bélyegzők és a koronás postakürt használatát. Egy évvel később pedig az osztrák postával egyidőben kiadtuk a világ első postai levelezőlapját. Az ipari fejlődés magával hozta a magyar posta és távközlés rohamos fejlesztését is. 1881-ben Puskás Tivadar és fivére, Ferenc magán-vállalkozásban megnyitotta Budapesten az első magyar telefonközpontot, erről már korábban itt írtunk a blogon. Ebben az időben a levélhordókat, táviratkézbesítőket kerékpárral látták el, míg a fővárosban a levélgyűjtők 1900-ban motoros triciklit, 1904-ben pedig – a világon elsőként – gépkocsit kaptak a munkájukhoz. A Magyar Királyi Posta így Európa élmezőnyébe került.
A századforduló táján a városok után a figyelem áthelyeződött a vidékre, fő cél a falvak és tanyák postai ellátásának fejlesztése volt, ezt segítette, hogy a tanítók, papok, falusi intézők mellékállásban végeztek postai szolgáltatást is. 1914-ben már 655 levélgyűjtőhely és 1293 postaügynökség működött a 4751 állami postahivatal mellett. A vidéki városokban üzleteket, trafikokat bíztak meg küldeménygyűjtéssel és kezeléssel. Trianont követően a postahelyek 60 %-a és öt postaigazgatóság is a szomszédos államokhoz került, így a posta átszervezésére volt szükség. Az ezt követő évek legnagyobb újdonságait azonban nem a levelezés, hanem a telefonszolgáltatás és a rádiózás hozta meg, az első rádióadó Csepelről működött 1925-től.
Érdemes pár szót szólni a békebeli idők legkülönlegesebb bélyegeiről is, amelyek manapság már milliókat érő ritkaságnak számítanak. Mint említettük a császárságban 1850. június 1-től vezették be a bélyeghasználatot. Ez a lépés egy átfogó postai reform része volt, melynek célja, hogy egyszerűbbé és olcsóbbá váljon a levelezés. Az első bélyegsor még perforáció nélkül készült, azaz a postamester ollóval nyírta ki a bélyeget igény esetén. Az eljárást azonban nem találta túl hatékonynak Bazonyi Ferenc postai alkalmazott, aki Tokajban - egy erre a célra átalakított konyhai derelyevágóval - a bélyegképek közeit átnyomta, így a papír szaggatott vonalban könnyen téphetővé vált. Az 1852 és 1854 közötti, e technikával elválasztott bélyegek, illetve a velük bérmentesített levelek rendkívül értékes ritkaságok. Ezzel a találmánnyal a magyar postás egyébként jócskán megelőzte korát, a fogazást ugyanis csak négy évvel később vezették be először Angliában, nálunk pedig 1858-tól volt forgalomban nyomdai perforált bélyeg. Az első magyar kibocsátású rajzos bélyeg az 5 krajcáros bélyeg volt, amelyet a kiegyezés idején nyomtattak. Érdekessége, hogy létezik egy hibás, 3 krajcáros megnevezéssel rajzolt bélyegverzió is, amelyek kifejezetten Magyarországon kerültek felhasználásra a hiba miatt. Ezen bélyegekből ma már csak pár darab létezik a világon, és általában 50-100 millió forintért cserélnek gazdát. 1923-ból származik a másik magyar bélyegritkaság, az 5000 pengős fordított Madonna. A kisded Jézust és Szűz Máriát ábrázoló bélyegsorozat az elszabadult inflációt volt hivatott követni a gazdasági világválság idején, így az 5 pengőtől egészen 10000 pengőig nyomtatták a bélyegeket. Az ötezres bélyeg egyik ívét viszont fordítva helyezték a gépbe, így a rajzolat a keretben fordítva szerepel. Az ellenőrzésen átment, a bélyegeket felhasználták, így lehetséges, hogy még ma is felbukkannak különböző bélyeggyűjteményekben ritkaságként.
