Vajon mi a közös Leonardo da Vinciben, Krúdy Gyulában és Bocaccioban? Mindannyian törvénytelen gyerekek voltak, így színtiszta csoda, hogy a tehetségük mégis utat tört magának. Ismerjük meg együtt a békebeli Magyarország leghíresebb zabigyerekeit, akik a nehéz élethelyzetük ellenére elismert és híres emberré váltak.

Törvénytelen gyereknek lenni az 1800-as években és az 1900-as évek első évtizedeiben sokszor egyet az életveszéllyel és a nyomorral. Manapság nem is gondolunk arra, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek azok a gyerekek, akik prostituálttól, megesett leánytól, szegény cselédanyától születtek és az édesanyjuk nem volt képes eltartani őket, így magára hagyta őket. De törvénytelennek számítottak, így hátrányos helyzetbe kerültek az élettársi kapcsolatból és szerelmi viszonyokból származó kisdedek is.

MÁV Árvaház

Forrás: Fortepan/ Baráth Endre

A jobb módú apukák legalább anyagilag gondoskodtak a csecsemőről és édesanyjáról, ugyanakkor a szegényebb rétegek gyermekeire sajnos sokszor az utca és az éhhalál várt. A modern korban embertelennek tűnik, de egészen a századfordulóig nem léteztek állami árvaházak, kizárólag az egyházak és jótékonysági szervezetek működtettek ilyen intézményeket, és sajnos ezek kapacitása véges volt. A XIX. század második fele ezen a téren is jelentős változásokat hozott: az 1800-as évek utolsó évtizedeiben több gyermekvédő egyesület alakult az országban, amelyek 105 intézményben több tízezer kisgyereket gondoztak. A századfordulón egyébként évente 50 ezer „törvénytelen” gyermek született, ezek jelentős részét elhagyták. Bár a XX. század elején a parlament törvénybe emelte az árvagyermekek védelmét és állami intézményeket alapítottak, a magánadományoknak továbbra is óriási szerepe volt a 15 év alatti kiskorúak felnevelésében. A lelencgyerekeknek nemcsak a mindennapi betevő hiányával kellett szembenézniük, hanem azzal is, hogy gyakorlatilag másodrendű állampolgároknak tekintették őket. A vagyoni, oktatási, jogi helyzetük merőben eltért törvényes társaiknál. Mindezért rendkívül meglepő, hogy némelyikük mégis ismert és sikeres emberré vált a tehetsége nyomán. Cikkünkben a korszak leghíresebb lelenc- és zabigyerekeit gyűjtöttük egybe, akiknek hátrányos helyzetük ellenére is sikerült felemelkedniük.  

A szociográfiáiról és regényeiről híres Nagy Lajos is törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot Apostagon. Édesanyja egy cselédlány volt, édesapjának kiléte máig bizonytalan, egyesek egy lelkészfiú zabigyerekének tartják, mások egy zsidó boltosnak tulajdonítják az apaságot. Nagy Lajosnak azonban szerencséje volt, hiszen a nagyszülei magukra vállalták a felnevelését egészen iskolás koráig, később pedig édesanyja magával vitte Budapestre, ahol iskoláztatta. A tanulás révén lehetősége nyílt egy konszolidált élet felépítésére, ugyanakkor az árvaság és zabigyerek mivolta egy életre rányomta bélyegét a lelkére és művészetére. Munkái zavarbaejtően szomorúak és igazságközpontúak, amelyekben a kirekesztettség és szégyen központi elemként jelenik meg.

Az egyik leghíresebb árvalány a magyar világirodalomban Csibe, Móricz Zsigmond „talált leánya”, aki a híres íróval folytatott viszonya révén vált ismertté. Móricz elmesélése szerint a Duna partján találkozott először a szegény sorsú leánnyal, akit befogadott és tanított, úrilányt szeretett volna belőle nevelni.

Móricz Zsigmond és "Csibe"

Forrás: Europeana.eu

A valóságban azonban Csibe a szeretőjévé vált az idősödő géniusznak, akit nem fogadtak szívesen a családban. Közel 7 évig tartott ez a különleges kapcsolat, ennek köszönhetjük a Csibe novellák és az Árvácska című regény megszületését, amelyek kifejezetten a nincstelenek, árvák, ágyrajárók világát mutatja be. A legendás író halála után az „örökbefogadott” szeretőt Móricz gyermekei elűzték a háztól, de az itt eltöltött időszakból tanulva Litkei Erzsébet sikeres értelmiségi nővé vált. Könyvesboltot és kiadót működtetett, férjhez ment, a háború alatt pedig zsidókat mentett, igazán hasznos tagjává vált a társadalomnak.

A korszak egyik meghatározó írója-költője Reviczky Gyula, aki egyben a legszerencsétlenebb is. Egy arisztokrata úr és szlovák cselédlány viszonyából született, akit azonban az arisztokrata feleség vérszerinti gyerek híján a sajátjaként nevelt fel. A szülei sajnos az éeltük során elfelejtették törvényesíteni Gyulát, így csak a vagyon felosztásakor derül ki, hogy neki személy szerint semmi nem jut zabigyerekként. Később tanításból és írásból tartja el magát, a szomorú életkezdetet további tragikus történések követik. A rangbéli különbségek megakadályozzák, hogy levegye élete szerelmét, Bakálovich Emmát, majd a nemzet színésznője Jászai Mari is csak játszadozik a költővel, aki szegényen, tüdőbajban hal meg alig 34 évesen.

A cikk végén pedig szeretnénk megemlékezni a békeidők egyik legkiemelkedőbb művészéről, Krúdy Gyuláról, akinek „álmai” hihetetlen érzékkel festik az akkori Budapest mindennapjait. Azt viszont sokkal kevesebben tudják Szinbád „szülőatyjáról”, hogy eredetileg törvénytelen gyerekként látta meg a napvilágot, hiszen édesapja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvédként sima élettársi kapcsolatban élt az édesanyjával, Csákányi Júlia szobalánnyal. Bár itt a szeretet és az élettársi kapcsolat megteremtette Krúdy és testvéreinek anyagi és érzelmi biztonságát, a helyzetük jogi rendezésére csak 1895-ben került sor, a pár tizedik gyermekének születése után. Arra a kérdésre, hogy miért vártak ilyen sokáig a házassággal, nem igen lehet válaszolni, a pletykák szerint az ügyvéd apuka szégyellte a jóval tanulatlanabb és paraszti származású szerelmét.