Sokan nem is tudják, hogy bárhova lépünk Budapesten a belvárosban, minden bizonnyal egykori sírokon taposunk. A mai jól ismert temetők – köztük a két ikonikus nemzeti sírkert, a Fiumei úti és a Farkasréti temető – csupán az aranykorban jöttek létre, hogy kielégítsék a fokozatosan fejlődő város temetkezési igényeit.
forrás: Fortepan, Fiumei Úti Temető
Budapest területe már a kőkorszakban is lakott terület volt, így nem meglepő, hogy több kerületből is előkerültek urnás temetkezésre utaló maradványok. A sok ezer évvel ezelőtt itt élő népek ugyanis a hamvasztást preferálták, és az elhunyt csontjait és hamvait urnákban helyezték a földbe, találtak ilyen leleteket például a Városligetben, Csepelen és a Külső-Soroksári útnál is. A rómaiak a Császár-Fürdő, a Budai Vigadó és a Filatori-gát mentén temetkeztek főként. Később a honfoglalás után, a kereszténység elterjedésével itt is a szokásos temetkezési mód terjedt el, vagyis az elhunytakat a templom körüli kertben helyezték nyugalomra. Ennek köszönhetően a középkorban mind a budai vár területén, mind pedig a pesti belvárosban számtalan temető alakult ki a templomok és kápolnák környékén. Ennek a szokásnak Mária Terézia vetett véget, aki megtiltotta a templomok melletti nyughelyeket, ennek az intézkedésnek elsősorban városrendezési és közegészségügyi okai voltak. Ekkor kezdtek el kialakulni azok a nagyobb köztemetők, amelyek egészen a XIX. századig befogadták a város halottait. Több temető működött Budán és Pesten egyaránt: előbbin a Kiscelli, a Vízivárosi és az Óbudai volt a legjelentősebb, míg utóbbin a Váci úti temetőt említik jelentős helyként. Amikor ezek a temetők megteltek, illetve útját állták a folyamatos városfejlesztési elképzeléseknek, a városvezetés úgy döntött, hogy két új, nagy temetkezési helyet hoz létre az akkori városon kívül.
Forrás: Fortepan, Ady Endre sírja a Fiumei temetőben
Így jött létre 1847-ben a Kerepesi Úti köztemető, amelyet ma Fiumei sírkertként ismerünk. Ide kerültek át a pesti Váci úti temetőből a jelentősebb személyek sírjai és síremlékei, ugyanakkor megalapításakor a pesti közönség nem igen kedvelte a fallal körülvett temetőt. Egyrészt panaszkodtak amiatt, hogy szőlőskerteken és szántókon keresztül kellett megközelíteni az új temetőt, ami kényelmetlen volt, másrészt a parkosítás előtt álló terület igen csupasznak hatott. Éppen emiatt Budapest vezetése úgy döntött, hogy parkosítja a temetőt, amelyben szabályos sétányokat alakítanak ki a parcellák között. Az elhatározás olyan jól sikerült, hogy 1867 után Nemzeti Pantheonná nyilvánították az új köztemetőt, és ide helyezték nyugalomra a város legjelentősebb személyiségeit. Ebben az időben temették újra Batthány Lajost, itt nyugszik Deák Ferenc, Arany János, Szigligeti Ede, Kossuth Lajos, Jókai Mór is. A Fiumei sírkert egészen a II. világháborúig a főváros legjelentősebb temetkezési helyének számított, az aranykorban elhunyt ismert politikusok, művészek, színészek mind itt leltek örök nyugalomra. A szocialista vezetés azonban lezárta a nagyközönség előtt a Fiumei sírkertet, sőt 1956 után itt nem lehetett egyházi temetést tartani. Egészen a 90-es évekig ide főként a párt és a politika nagyjai kerültek, itt nyugszik például Kádár János és felesége is. Ebben az időben nőtt meg a szerepe a Farkasréti temetőnek, amely fokozatosan átvette a legjelentősebb sírkert szerepét.
Forrás: Fortepan, Farkasréti temető
A budai oldal legjelentősebb temetkezési helye 1894-ben jött létre, amikor a nagy budai temetők végleg megteltek. Ide kerültek a vízivárosi, tabáni és németvölgyi temetőkből a legjelentősebb halottak, és a köznép is ezt a területet használta leginkább. Nevét az elhelyezkedésének megfelelően, a Széchenyi-hegy délkeleti lejtőjéről kapta. Különösen a két világháború között számított népszerű temetkezési helynek, amikor a fent említett temetők megteltek és bezártak, a régi síremlékek is többnyire ezekből kerültek át Farkasrétre. Manapság elmondható róla, hogy több magyar híresség nyugszik itt, mint a kolozsvári Házsongrádi temetőben és a Fiumei úti sírkertben együttvéve. Idővel ezt a temetőt is Nemzeti Pantheonná nyilvánították, olyan nagyjaink sírjait találjuk itt, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bajor Gizi, Fedák Sári, Honty Hanna, Karády Katalin vagy Antal Imre és Hofi Géza. A művészparcella nagyjai miatt manapság is népszerű turisztikai és temetkezési helynek számít a főváros egyik legnagyobb temetője.
