Pont száz éve tetőzött a híres spanyolnátha utolsó hulláma Budapesten. 1918. augusztusa és 1919. márciusa között több tízezren vesztették életüket a fővárosban.
Fotó: wikipedia
Az A típusú influenza 1918-ban minden korábbinál hatalmasabb pusztítást hajtott végre szerte a világon. A tudósok szerint ez is egyfajta madárinfluenza lehetett, amely igen magas halálozási rátával járt, ugyanakkor ugyanolyan könnyen terjedt cseppfertőzéssel emberről emberre, mint a sima influenza. Állítólag Amerikában jelent meg először, onnan pedig elterjedt az egész világon. Ráadásul az éppen hadban álló Európában nem igen voltak meg a megfelelő gondozás feltételei szinte egyetlen országban sem. Spanyolországban – amely egyébként kimaradt az I. Világháborúból – írták le először a súlyos betegséget, amely gyakorta halálos tüdőgyulladással járt, így onnan kapta nevét is. A becslések szerint 6-10 millió ember veszítette életét a spanyolnáthában, amely bizony a Monarchiát sem kímélte. A birodalom utolsó uralkodója IV. Károly is ennek következtében hunyt el, de Karinthy Frigyes első felesége, Judik Etel és Kaffka Margit is az áldozatok között volt.
Budapest a többi európai nagyvároshoz hasonlóan a spanyolnátha melegágya lett. Az első megbetegedéseket 1818 nyár végén regisztrálták, a legnagyobb hullám év végén zajlott, míg 1919. tavaszáig ismét újabb megbetegedéseket észleltek. A városi vezetés megpróbált többféle intézkedést foganatosítani, amelyek célja az emberek elkülönítése volt. Egyéb módon nem igen tudtak védekezni, hiszen a vírusok ellen egyébként sem állnak rendelkezésre megfelelő gyógyszerek, védőoltás még nem létezett csak úgy, mint a szövődményes tüdőgyulladás fő ellenszerét, az antibiotikumokat sem fedezték még ekkor fel. A városvezetés először is bejelentette a járvány tényét, a polgármester rendeletben záratta be az oktatási intézményeket, megtiltotta a látogatást a kórházakban és előírta a fertőzöttek elkülönítését. Ezt szolgálták a mozik és kávéházak bezárása is. A járvány végül oda vezetett, hogy még a kórházakban is októberre akut betegápoló-hiány lépett fel, a járvány bejelentését követő gyógyszer-felvásárlási láz következtében pedig egyes orvosságok hiánycikké váltak. További gyülekezési tilalmakat vezettek be, mindent fertőtlenítettek és a tömegközlekedést is korlátozták, a betegek egyáltalán nem szállhattak fel a járművekre. A telefonokat pedig selyempapírral vonták be a fertőzés kockázatát csökkentve.
Fotó: wikipedia
A fővárosban több tízezren vesztették életüket a spanyolnáthában, pedig a korabeli tudósításokban a tüdőgyulladást és a szövődményeket nem igen sorolták a spanyolnáthához, így a halottak száma még ennél is magasabb lehetett. Különösen riasztó volt az, hogy főként a fiatalok a 20-40 év közöttiek nem tudtak megbirkózni a fertőzéssel. Közülük kerültek ki a legsúlyosabb betegek. Ma már tudjuk, hogy ennek oka az volt, hogy az idősek már korábban, az életük során találkozhattak az A influenza más típusával és ez részleges védelmet biztosított a számukra. A háború, a sebesült katonák hazajövetele, a jegyrendszer és a forradalmak nem tettek jót a járványügyi védekezésnek. Sokan a katonákat okolták a spanyolnátha kitöréséért, több cikk is foglalkozott azzal, hogy ők hurcolhatták be a városba a betegséget. A főváros lakossága igencsak megrendült az óriási pusztítást látva és még évtizedekkel később is foglalkoztak a spanyolnáthával. Minden évben, amikor influenza járvány tört ki, azonnal spanyolnáthát kiáltottak a lapok és a legrosszabbra készült mindenki. Különösen így volt ez 1927-28 telén, amikor szintén súlyos influenzajárvány zajlott, de ennek nem sok köze volt virológiailag a korábbi járványokhoz és a betegek és elhunyta számát tekintve is messze elmaradt attól.
