Hat évig tusakodott Thaisz és Széchenyi, mire megalakult a pesti tűzoltóság, igaz akkor egyidőben kettő is.
Fotó: Fortepan/ Illés Zoltán
A katasztrófák elleni védekezés a nagyobb városok esetében általában mindig követő jellegű, tehát a védekezés megszervezését, és a törvények meghozatalát többnyire az egyes komolyabb káresemények mozdítják elő. A tűzvészek elleni védekezés azonban Budán és Pesten még ezt a hagyományosnak tekinthető mintát sem teljesen követte, hiszen a város talán legpezsgőbb városrészének pusztulása, nem sokat mozdított előre a tűzoltóság felállításának ügyében. Arra ugyanis csupán a nagy tabáni tűzvész után hatvan évvel került sor.
Bár Pesten az első tűzrendelet már 1808-ban életbe lépett, sem ez sem pedig az 1853-as utódja nem növelte érdemben a város tűzbiztonságát. Ezek értelmében a tűz oltása kijelölt céhek és a város teljes polgárságának a feladata volt (vonakodásuk esetén a katonaságnak kellett jobb belátásra bírnia őket). Az ’53-as rendelkezés érdemben csak annyit tette hozzá, hogy városszerte három tűzoltószertárt létesítettek, illetve bevezették a városrészenként eltérő számú harangkongatással való lokalizálást. Ekkora azonban már Pesten is nyilvánvaló volt, hogy drágább és komolyabb felszerelések kezeléséhez szükség lesz egy hivatalos alakulatra is. Ezzel a város lassan behozta a több évtizedes lemaradását, hiszen például Aradon már 1834-ben felállt a tűzoltó testület.
A pesti testület szervezése egyszerre több irányból is megindult. Az első kezdeményezéseket a nagyobb gyárak indították el, saját munkásaik közül jelölve ki a tűzvédelmi felelősöket. Emellett gróf Széchenyi Ödön már egy városi hatáskörű, önkéntes tűzoltóság felállítását is szorgalmazni kezdte. Bár az ötletet már 1863-ban felvetette, az önkéntes testület megalakítása még hosszú ideig húzódott annak ellenére, hogy anyagi támogatókat is talált a kezdeményezéshez. Az ötletet ugyanis a város akkori rendőrfőkapitánya, Thaisz Elek megtorpedózta. A két férfi között abban alakult ki a nézeteltérés, hogy Thaisz teljesen rendőrfőkapitányi irányítás alá akarta vonni a tűzoltók munkáját, míg Széchenyi ezt kizárólag független szakmai vezetés mellett tudta volna elképzelni. Bár a Helytartó Tanács egy köztes rendelettel próbálta elsimítani az ügyet (rendőri utasításra vonultak volna a tűzoltók, de a szakmai irányítást az ő vezetőjük végezte volna), a főkapitány ezt sem fogadta el. Végül a hosszan húzódó ügyet akkor sikerült megoldani, amikor Thaisz egyéb problémák miatt leváltásra került. Csakhogy ekkorra már 1869-et mutatott a naptár, vagyis az ötlet megszületése után 6 év telt el. Ez idő alatt már Széchenyi véleménye is változni kezdett, és mindinkább egy, a város irányítása alatt álló hivatásos, attól javadalmazást kapó testületben látta a végleges megoldást. Elképzelése pedig gyorsan beigazolódott, mivel az önkéntesek igen lelkesen, de kizárólag a munkaidejükön kívül álltak a város szolgálatára. Ráadásul a hivatásos testület felállítása gyorsabban is haladt, így a két szervezet minimális eltéréssel, szinte egyidőben kezdte meg a működését, 1870-ben. Érdekesség, hogy míg a hivatásos állomány a Pest városi-, addig az önkéntesek a Budapest-önkéntes tűzoltóság nevet kapta, megelőlegezve ezzel a főváros 3 évvel későbbi egyesülését. A hivatásos testületet két, a város által megbízott szakember vezette, míg az önkéntesek Széchenyi grófot választották vezetőjüknek. Ő pedig olyan remek munkát végzett, hogy török szultán még a konstantinápolyi tűzoltóság megszervezésére is felkérte.
Egy tűzoltó a századforduló környékéről
Fotó: Fortepan
1870, február 1-től így az önkéntesek és 12 főállású tűzoltó vigyázta a város tűzbiztonságát, sőt utóbbiak száma az év végére a háromszorosára nőtt. Bár szép szakma volt az övék, a munkabeosztásukra senki sem irigykedhetett. Ugyanis az átlagos tűzoltónak 4 napos szolgálatot kellett egyben adnia, de szabadnapjukon este 6 órától valamelyik színházban kellett ügyelniük. Az őrparancsnokok 2 nap szolgálat után két pihenő nappal rendelkeztek, de a színházi ügyelet rájuk is vonatkozott. A gépészek szolgálati ideje pedig 14 napot tett ki, mely után 24 óra szabadságot élvezhettek, igaz ők ezt teljes egészében otthon tölthették el.
