Az aranykor fürdőruha divatja
2019. június 11. írta: BP Romantikája

Az aranykor fürdőruha divatja

Egy kis fürdőruhatörténelem a szoknyás, nyakig zárt női ruháktól kezdve a férfi fürdőgatya bécsi feltalálójáig.

fortepan_27872.jpgForrás: Fortepan/Schoch Frigyes -  Balaton, Siófok, 1917

Az aranykorban számos olyan szokás honosodott meg a tehetős rétegek körében, amire korábban nem volt példa. Ilyen volt a nyaralás és a fürdőhelyek látogatása is. Korábban már írtunk a budapestiek kedvenc helyeiről, így Abbáziáról, a Balatonról és Baden-Badenról, most viszont a fürdőruhadivatok alakulását vesszük szemügyre. A változások megértéséhez azonban nem árt egy kis strandtörténelem sem.

A XIX. század elején a különböző gyógyfürdőkbe elsősorban a betegek jártak, hogy kikúrálják őket különböző nyavalyáikból. Ők többnyire épített egészségügyi intézmények kádjaiban és medencéiben áztatták fájdalmas tagjaikat, és nem igen merészkedtek ki a nyílt vízre, még akkor sem, ha volt erre lehetőség. Például eleinte a Balatonon, Füreden is a savanyú víz (azaz a felfedezett gyógyforrás nedűje) volt a népszerű és nem maga a tó. A kádas fürdőkúrák mellett többnyire pohárból kortyolgatták a különleges hatású vizet a vendégek, és senki sem kívánkozott be a Balaton hideg habjai közé. Ebben az időben ugyanis a szabadon álló vizek frissességét csupán a szegény emberek élvezhették, a parasztok és nincstelenek jóval gyakrabban mártóztak meg a rendelkezésre álló folyókban, tavakban. Az ő köreikben még a lányoknak, asszonyoknak sem kellett attól tartani, hogy megszólják őket, különösen, ha a hétköznapi ruhájukban hódoltak ennek a szenvedélynek. Maximum a mosást is elintézték egyúttal! A tehetősebb rétegeknél azonban szigorú erkölcsi előírások és társasági elvárások határozták meg az öltözködést, így a gyengébb nem tagjai, de még a férfiak is csak álmodhattak arról, hogy a vízbe menjenek. Az 1800-as évek modernizációja azonban itt is megtette a hatását, és mivel a fürdőzés számos egészségügyi és mentális előnnyel járt, így különböző praktikákat vetettek be annak érdekében, hogy a vízbe mehessenek akár még a hölgyek is.

punch_masculine_beauty_retouched1.jpgForrás: Wikipedia/ fürdőházak 

A tavak és folyók mellett, de még a Dunán is fürdőházak épültek, ahol a szemérmesebbek rögtön a kabinból léphettek bele a vízbe. A tengerpartokon ugyanezt a célt guruló öltözőkabinok szolgálták, amelyeket egyenesen a vízbe lehetett tolni, hogy a vendég rögtön a habokba vethesse magát és ne kelljen nekik fürdőruhában végiglejteni a parton. Már 1863-ban, a Hölgyfutár című lap is hosszan értekezik a budapesti fürdők nyitvatartásáról és árairól: a női uszodákat például átlagosan 12 forintos uszodabérlettel lehetett használni a fővárosban, de ehhez fürdőruha is járt. Ebben az időben a nők fürdőruhája nagyon hasonlított egy egyszoknyás ruhához, amely a térdet és a kart is takarta. Fontos volt, hogy a ruha anyaga vizesen se legyen áttetsző, sőt a szoknya aljába még köveket is varrtak, hogy az ne ússzon fel a víz felszínére fürdőzés közben. Képzelhetjük, hogy egy ilyen öltözékben, kövekkel megrakva miként lehetett rendesen úszni. A férfiak fürdőruhája sem volt sokkal kényelmesebb, ők általában testheztapadó kezeslábasokat hordtak, amelyek nagyon hasonlítottak a hétköznapi férfi alsóneműkhöz. A bécsi férfi fürdőnadrág ügyét egy Kleyhonz nevezetű úriember karolta fel, aki nemcsak divatba hozta az 1860-as évek végére a rövidebb fürdőnadrágokat a monarchiában, de egyúttal minden dunai fürdőhelyben megteremtette azoknak bérleti lehetőségét is. Állítólag a bécsiek olyannyira hálásak voltak neki, hogy élete alkonyán egy igazi különleges ereklyével lepték meg, amelyet maga a híres, szerelmes Leander hordott a Bosporus átúszásakor.

kepernyofoto_2019-05-08_9_34_47.png

Forrás: Ország-Világ magazin 1895.

kepernyofoto_2019-05-08_9_34_55.png

Ország-Világ magazin 1895.

kepernyofoto_2019-05-08_9_58_43.png

 Forrás: Fortepan/Schoch Frigyes

Az 1870-es években a sárga, kék vászonkelmékből készült szoknyás fürdőruhák voltak a legdivatosabbak, de emellett a hölgyek és a férfiak is egyaránt használták az unisexnek tekinthető flanelből készített calabriai köpenyt. A szoknyák tulajdonképpen csak a századforduló táján tűntek el a női fürdőruhákról, ekkor már a buggyos nadrágos overál volt a divatos. Az 1900-as évek elején azonban egyre nagyobb igény volt a gyengébb nem részéről is a kényelmesebb fürdőruhák iránt. A nadrágok rövidülésének és a testhezálló ruhák meghonosításának élharcosai azok a sportolónők voltak, akik az olimpiákon tették próbára ügyességüket különböző vízi számokban. A rajtuk látott kényelmes dresszek gyorsan népszerűvé váltak a fürdőzők körében is, hiszen sokkal használhatóbbak voltak, mint elődjeik.

fortepan_86249.jpgForrás: Fortepan/Schmidt Albin

annette_kellerman.jpgForrás: Wikipedia - Annette Kellerman úszónő

kepernyofoto_2019-05-08_9_38_51.pngForrás: Tolnai Világlapja 1914.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr2914814354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2019.06.16. 16:59:37

Tetszik az Aranypart régi, lidós formája.
Ma is jobb lenne így.
süti beállítások módosítása