Gesztenyekávé, fügetea és levesnek kínált fűszernövényes teák avagy szívmelengető italok Budapest aranykori kávéházainak kínálatából.

Teázók 1926-ban, forrás: Fortepan/Bősze Ádám

A hosszú őszi és téli estéken nincs jobb egy forró, gőzölgő italnál és nem volt ez másként az aranykorban sem, amikor a fázós polgárok betértek kedvenc kávéházaikba egy-egy csésze forró kávéra, teára, csokoládéra vagy akár levesre. De vajon mit ittak akkoriban a vendégek, hát bizony korántsem gyümölcsteát és capuccinot, mint manapság. Kalandozzunk együtt az aranykor kávéházi asztalainál és kóstoljunk bele a gőzölgő poharakba.

A kávét a magyarok már egészen korán felfedezték, hiszen a törökök már az 1500-as évek végén megismertették az itteni lakosságot a tipikus arab, forrázott kávéval. Később a XVIII. században az európai példa nyomán nálunk is egyre népszerűbb lett a kávé fogyasztása, 100 évvel később pedig a kávéházaknak ez lett a kedvenc és legtöbbet rendelt itala. De mivel a kávé drága volt, így mindenféle egyéb kávét is kínáltak az élelmes vendéglősök, vagy a drága kávéőrleményt felütötték ilyen-olyan pótlékokkal. Lehetett rozs, zab, cikória és homoktövis kávét kapni és igen kedvelt volt a gesztenyekávé is, amit szárított és porrá tört édes gesztenyeporból készítettek. De arra is volt példa, hogy magát a kávét gazdagították gesztenyecukorral, ami különleges aromát kölcsönzött a megszokott keserű italnak. A tejjel fogyasztás csak jóval később terjedt el, a capuccino és a latte pedig már a modern XX. század vívmánya.

A kávé mellett természetesen a tea számított a legfőbb ínyencségnek, ami ugyan Kínából már egész korán, a középkorban megérkezett Európába, de egészen az 1800-as évek elejéig főleg patikában kínálták gyógyszerként. Az orvosok lázas betegeknek gyakran ajánlották a teás terápiát, amihez a forró teába rumot kevertek, és addig itatták a beteggel, amíg az el nem kezdett bőszen izzadni. Az olcsóbb orosz tea forgalmazásával ez a nedű is megjelent a vendéglátóhelyeken, az 1800-as évek első felében pedig már többféle teát ismertek a budapestiek is: lehetett kínai fekete, orosz szárított és indiai zöldteát is kapni, illetve se szeri, se száma nem volt a gyógyászati célra ajánlott fűszer- és gyógynövényekből készített forró teáknak. A zöld teák egyik legkülönlegesebb változata a matcha, amely a hagyományos zöld teához képest 10-szer több antioxidánst tartalmaz és a keleti kultúrában már évezredek óta használják jótékony hatása miatt. Régen minden bizonnyal nem tudtak arról, hogy állítólag felgyorsítja az anyagcserét, zsírégető és fogyasztó hatása is van.

Manapság a Városliget Caféban kóstolhatunk igazán különleges matcha lattét, amely kókusztejjel, édesítőszerrel készül

Szintén a kávéházak népszerűsége adott lendületet a hazai csokoládéfogyasztásnak, ami eleinte jobban hasonlított az amerikaiak forró vizes csokijára, mint a mi jól megszokott tejes kakaónkra. A kakaóport keserűen vagy egyszerű cukorral fogyasztották, és természetesen forró vízzel készítették és nem tejjel. A tejszínhabos, tejes változat már a XX. században született meg. A kávéházakban egyébként nagyon sokan forró leveseket kértek kávé vagy tea helyett télen, mert így letudták az étkezést és a melegedést egyszerre. Ezek zöldségekből, hússal, fűszerekkel és gyógynövényekkel készültek, az olcsóbb változatok olykor jobban hasonlítottak a mai gyógynövény és virágteákra, mint egy kiadós húsos, tésztás levesre.

Ma is nagyon finom italokat készíthetünk fűszerek, gyümölcsök és virágok segítségével, így például a Városliget Caféban teljesen saját ötletből született meg a forró áfonya és levendula limonádé, ami a nyári jeges finomság téli változata.