Csak két vonalat festettek a kockakőre, de akkortól már senki sem olvashatott újságot az út közepén.
A kép csak illusztráció, itt még nincs gyalogos-átkelő - forrás: Fortepan/Urbán Gyűjtemény
A pesti automobilizmus hajnalán rengeteg probléma adódott abból, hogy a közlekedéssel kapcsolatos jogszabályok és azok oktatása nem tartott lépést a mind nagyobb számú és egyre gyorsabb motorosjármű útrakerülésével. Az újságok folyamatosan cikkeztek arról, hogy valamit tenni kellene az ügyben, mert az utakon mind több súlyos sérüléssel és halállal végződő baleset történt. Bár a járművezetőknek vizsgát kellett tenniük a közlekedési szabályokból, a gyalogosoknak – különösen az 1920-as évek elején, közepén – fogalmuk sem volt arról, hogy miként is kellene együtt közlekedniük az automobilokkal. A helyzet rendezésére sokan javasolták a külföldi minták, többek között a ma kijelöltgyalogátkelőhelynek vagy zebrának nevezett újítás hazai bevezetését.
Ezt a találmányt 1926-ban kezdték el kísérleti jelleggel alkalmazni a külföldi országokban, többek között Angliában és Ausztriában is. Az elv egyszerű volt: az akkor még csak két, párhuzamosan felfestett fehér vonal kijelölte a legrövidebb átkelési lehetőséget az úttesten, míg a legforgalmasabb kereszteződésben menetirányjelző nyilakkal egészítették ki. Az autósoknak (csakúgy, mint ma) meg kellett állnia, ha valaki ebben a folyosóban sétált, ha pedig jelzőlámpa is volt a közelben, akkor annak tilos jelzésekor a vonalakon kívül kellett várakozni. Itthon 1926-ban kezdte szorgalmazni elsősorban az Automobil-Motorsport című újság az újítás bevezetését, sőt látványterveket is bemutattak a lehetséges megvalósításról! Bár a rendőrség teljes mértékben egyetértett a felvetéssel, a jogszabályok megalkotása, és a vonalak felfestése még jó ideig váratott magára. A hatóság eleinte felvilágosító anyagokkal igyekezett elejét venni a gyalogosok felelőtlen viselkedésének, melyekben felhívták a figyelmet arra, hogy itthon a járműállományhoz képest milyen aránytalanul sok gyalogos veszti életét.
A következő lépés 1927-ben történt, amikor a belügyminisztérium megalkotta a gyalogosokra vonatkozó – kötelező érvényű – közlekedési szabályokat. Azok betartatását pedig az előző év végén felállított közlekedési rendőrség hatáskörébe utalta. Jól rávilágít a gyalogosok moráljára, hogy az új szabályok szerint tilos volt – többek között - az úttest felesleges használata és a rajta ácsorgás, valamint az autók utasai is csak a járdára szállhattak ki. Az okokat fejtegetve a közlemény kitért arra, hogy a gyalogosok jó része akkor még az út közepén állva olvasta az újságját, valamint az idegesebb típusok az autók előtt ugrálva és öklüket rázva követeltek elégtételt a sofőröktől. Ennek a mentalitásnak is volt köszönhető a lesújtó közlekedési statisztika: noha a fővárosban alig több, mint tízezer gépkocsi futott, az év első nyolc hónapjában 442 súlyos és 70 halálos baleset történt. Ha a mai budapesti autóállomány méretéhez viszonyítjuk a számokat akkor olyan, mintha ma 44 ezer baleset történne a fővárosban (valójában tavaly 3745 történt), melyből több, mint 3000 végződne halállal (szerencsére csak 49 végződött). Emellett 1928-ban az összesen 997 balesetből 368-at lehetett visszavezetni a gyalogosok figyelmetlenségére vagy éppen nemtörődömségére.
Érdekes adalék, hogy mindezek ellenére az ország első gyalogátkelőhelye nem Budapesten létesült. Azt ugyanis Kecskeméten festették fel 1928 július 22-én, igaz ezeket csak ideiglenes jelleggel, mésszel festették fel. Bár erről nem szóltak a korabeli források, de valószínűleg ez egy aránylag kevésbé forgalmas, így nem annyira veszélyes helyen tartott főpróba lehetett. Ha így volt, akkor a hatóságok igen elégedettek lehettek az eredményekkel, hiszen kevesebb, mint 4 hónappal később, 1928. november 14-én reggelre a Rákóczi út – Nagykörút kereszteződésében felfestették Budapest első gyalogátkelőhelyét. A város akkor legforgalmasabb pontján - ahol két évvel korábban felszerelték a város első kreszlámpáját is - éjszaka jelentek meg a munkások, és festették fel a vonalakat a kockakövekre. A gyalogosokra vonatkozó új szabályok már kora reggeltől életbe léptek, így innentől ebben a kereszteződésben már csak a vonalak között és a lámpa zöld jelzésének idején léphettek az úttestre. A korabeli lapok beszámolói szerint már az első órában jól látszott, hogy az újítás jótékony hatást gyakorol a közlekedés folyamatosságára, így csakhamar megszületett a döntés további átkelőhelyek felfestéséről, a város forgalmasabb pontjain.
