Az Andrássy út ma kétségtelenül Budapest egyik legszebb útja és így volt ez az építkezés megkezdésétől fogva. De vajon mennyire emlékeztet a mai út az eredeti Sugárútra, miért nincsen rajta egyetlen templom sem, és mi hozta át ide annak idején a dámákat a Király utczából?
Az Andrássy út történetében az 1870-ik év december hónapja a legfontosabb dátum. Hosszas politikai és gazdasági csatározások után ekkor bólintott rá ugyanis Andrássy Gyula gróf, az akkori miniszterelnök tervére a képviselőház. Az ötlet nem volt sem új keletű, sem előzmények nélküli, hiszen a Városligetet és a külső területeket ebben az időszakban a Király utcza kötötte össze a belvárossal. A keskeny, villamos közlekedéssel is szűkített utca azonban egyre kevésbé bírt el a megnövekedett forgalommal, ráadásul kialakítása folytán nem tudott szellőzést biztosítani az akkori város legfontosabb kerületének, Terézvárosnak. Az új, nagy áteresztő képességű és kiváló tájolású út mindkét problémát egyszerre orvosolhatta, ráadásul kialakítása erősítette Budapest világvárosi voltát. Anyagi téren azért folytak viták az akkor még Sugárút néven emlegetett építmény körül, mert a hatalmas beruházás esetében nem volt mindegy, hogy a szükséges telkek kivásárlási ára mennyiben vastagította a büdzsét. Bár a döntés után egy évvel, 1871-ben már megindult az építkezés előkészítése, a lebonyolításhoz szükséges anyagi források és hitelek begyűjtése csak következő tavaszra zárult le. Az építkezés végül öt évig tartott és a Milleniumi ünnepségek évében, 1896. augusztus 20-án adták át.
Az Andrássy út 1880-ban
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
Az utat úgy tervezték, hogy több, mint 2 kilométeres hosszát három jól elkülöníthető részre tagolták. A Bajcsy-Zsilinszky úttól az Oktogonig (a teret is ekkor építették, mivel a Nagykörút ötlete is ebben az időben merült fel) 3-4 emeletes zártsorú bérházak, innen a Kodály Köröndig alacsonyabb zártsorú bérházak, míg a Köröndtől a Hősök Teréig egyszintes villák és paloták tervei szerepeltek a korai elképzelésekben. A Köröndtől kifelé az út kiszélesedett és a ma szervízútként funkcionáló oldalágak akkor a lovas közlekedés számára voltak fenntartva. Azért tervezték így, mert az egyre alacsonyabb és díszesebb épületek mintegy végig vezetik és felkészítik az embert a belváros nyüzsgése után a Városliget nyugalmára (ha a Városliget romantikus titkaira kíváncsi, akkor kattintson erre a cikkünkre). Bár az eredeti javaslatok azzal számoltak, hogy az út mellett álló épületek szintén elkészülnek a az átadásra, az utolsó telket csak 1885-ben építették be (ekkor keresztelték át a Sugárutat Andrássy útra). Az építkezéseket nehezítette, hogy a terület homokos volt, míg a mai Opera helyén mocsár állta az alapozás útját. Ráadásul sok helyen már álltak ilyen-olyan házak is, és ezek kisajátítása, bontása is elhúzódott.
A Kodály Körönd 1903-ban
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
Az építkezések felügyeletével megbízott, Podmaniczky Frigyes gróf vezette Tervtanács egy, három bankból álló konzorciumot bízott meg a telkek felvásárlásával és az épületek kivitelezésével, azonban az 1873-as világválság során ez csődbe ment. Ekkor döntöttek úgy, hogy pénzügyi vállalkozók helyett a hazai arisztokráciára bízzák az építkezéseket, így a telkeket egyesével kezdték értékesíteni. A megkötött szerződésekben szerepelt egy olyan passzus, hogy ha a vásárló nem építi fel három éven belül az ingatlanát ( a Milleniumi évre), akkor az visszaszáll a tervtanács tulajdonába. A sors fintora, hogy az utat ma Andrássy útként ismerjük, pedig a legtöbbet Podmaniczky báró tette érte. Azt beszélik róla, hogy amikor az Opera építése megakadt a Piros Szemű csárda miatt, akkor saját kezébe vette az irányítást és pisztolyát valamint fokosát. Ez a csárda ugyanis a pesti betyárok kedvenc gyülekező helye volt. A gonosztevők itt tervezgették, hogy az Alföldön felszámolt életmódjukat átmenekítik a fővárosba. A báró pedig állítólag maga is részt vett a gonosztevők elűzésében, az említett eszközökkel és a törzsközönség eltűnése a csárda eladását is maga után vonta.
Az Andrássy út szintén 1880-ban
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
Podmaniczky mindig is szent küldetésének tekintette, hogy Pestet világvárossá fejleszti és e törekvés ékköve volt a Sugárút. A szóbeszéd szerint a báró azért nem tervezett az új út mellett templomokat, mert ez zavarta volna a nemeseket a nyugodt száguldozásban lovaikkal és hintóikkal. Márpedig Podmaniczky rengeteg munkát fektetett abba, hogy a felső tízezret meggyőzze a Sugárút és a mellette történő építkezés előnyeiről. Az út mellett eleinte csak nyaraló villák és paloták épültek, mivel a gazdagok kezdetben nem akarták feladni belvárosi életüket. A nők azonban hamar felismerték a sétány jelentette lehetőséget. A gazdag dívák, tökéletes toalettjükben egyre idegenebbül érezték magukat a Király utczában. Nem elég, hogy a nagy tömegben könnyen ráléphettek a méregdrága, általában Párizsból beszerzett ruhakölteményeik aljára, de sem a cipőjük, sem kalapjaik nem látszottak megfelelően a zsúfoltságban. Az Andrássy út tökéletes helyszín és díszlet volt az ilyen jellegű felvonulásokra, míg a férfiak olykor életveszélyes tempóban hajtották lovaikat a fasoron kívül eső utakon.
Az Andrássy út 1890-ben, előtérben egy omnibusszal
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
Ahogy az lenni szokott, a felső tízezer megjelenése magával vonzotta a szegényebb rétegeket is, így az út hamar megtelt élettel. A báró még arra is figyelmet fordított, hogy a művészek is ide költözzenek, mivel egy-egy telket kedvezményes áron ajánlott fel egy festő és egy szobrász művésztelep céljára. Sajnos az itt épült házak ma már – az Andrássy út épületeinek nagy részéhez hasonlóan – nem úgy néznek ki, mint annak idején. Az 1900-as évek első dekádjában ugyanis nagy átépítések folytak és az eredeti házakat nem egyszer teljesen lebontották. A palotákat kibővítették, modernebbé és kevésbé díszessé tették, és lebontották többek között a Terézvárosi Casinót is, melynek helyén 1909 óta a Párizsi Áruház áll.
