Egymillió pengős éjszakák, elegáns bordélyok, művelt kurtizánok, gyilkosság és öngyilkosság – csupa szenvedély és pompa jellemezte az aranykori Budapest leghíresebb örömlányainak életét!
A XIX.-XX. század fordulóján Budapest fejlődése nemcsak az épületek, a népesség és a város változását hozta magával, de igencsak fellendült a szórakoztatóipar minden ága, kezdve a színművészettől, a kabarén át a zenés-táncos szórakoztató estekig, és bizony nem szabad megfeledkeznünk a női bájak nyújtotta örömökről sem. Ebben a korban virágzott az utcai prostitúció, aminek létezése felett a nagypolgárok igyekeztek szemet hunyni, ugyanakkor a luxusbordélyoknak és a legszebb örömlányoknak csakúgy helye volt a pezsgő budapesti társasági életben, mint a színpadok ünnepelt sztárjainak. Lássuk csak a korszak leghíresebb kurtizánjait, akiknek sokszor a magyar irodalom leghatalmasabb csillagai állítottak örök emléket műveikben.
Carola Cecília
Forrás: museum.hu
Carola Cecília, az Orfeum ünnepelt dívája
Bár a Somossy Orfeum szerette volna levetkőzni a bordélyházakra jellemző negatív megítélést, erotikában itt sem volt hiány. A színpadon ugyanis egymás után léptek fel a szebbnél szebb lányok, akik olykor igen komoly hírnévre tettek szert előadásaikkal. Az Orfeum minden bizonnyal leghíresebb csillaga Carola Cecília volt, akiért rajongtak a nézőtéren megforduló urak, köszönhetően vöröses hajának, telt idomainak, óriási keblének, igéző tekintetének és tánctudásának. Az igencsak elegánsnak számító publikum már megjelenésekor a lábai előtt hevert, Carola Cecília egyik legnépszerűbb mutatványa a Bogár Imre címmel futó darab volt. A betyárruhába öltözött, pajkos tekintetű fehércseléd lovon vágtatott be a színpadra, majd lövöldözni kezdett a magasból ledobált vadkacsákra. Ezt a számot csak a Frauen Batallion - azaz Női zászlóalj - nevű operett tudta túlszárnyalni: a közönség valósággal őrjöngött, amikor Cecília kétszáz, testhez simuló dresszbe öltöztetett leány élén belefogott a záróáriába. A legenda szerint a bácskai nábobként emlegetett Lazarovits Zdenko egy év alatt ráköltötte közel egymilliós örökségét az ünnepelt dívára, ami már akkor sem volt kis pénz, hiszen magát az Orfeumot 800 ezer pengőből építették fel akkoriban. Carola Cecília bizony szívesen osztogatta kegyeit, amennyiben jól megtérült a kedvessége, és ezzel kora leggazdagabb asszonyai közé emelkedett. Több irat is fennmaradt arról, hogy szívesen adakozott a szegény gyermekek és árvák számára, amiért még köszönőlevelet is kapott az akkori Parlamentből.
Mágnás Elza, akit a halála tett híressé
Mágnás Elza szintén az Orfeumnak köszönheti nagyívű karrierjét. A csinoska leányzó kora húszas évei alatt érkezett Budapestre, ahol előbb cselédlányként, mosogatóként, majd éjszakai mulatókban pincérnőként élte mindennapjait. Pályája csúcsán büfédáma – mai nevén konzumlány – volt az Orfeumban, és akkoriban már csakis a tehetős urak közül válogatta szeretőit. Nevét is ennek a szokásának köszönheti. Állítólag itt ismerkedett Schmidt Miksával, a dúsgazdag osztrák bútorgyárossal is, aki ezután saját kitartottjaként kezelte a lányt, így Elza megvált az Orfeumtól. Schmidt, vagy ahogy Elza nevezte, Fabrik bácsi lakást bérelt neki Budán, csodálatos ruhákkal, ékszerekkel kedveskedett szerelmének, Elza nyelveket tanulhatott és külön személyzet leste minden kívánságát. Ez utóbbi lett a veszte. Mágnás Elza talán nem is lett volna olyan híres, ha nem teszik el láb alól a cselédjei. Házvezetőnője, Kóbori Rózsi ugyanis rávette szeretőjét, Nick Gusztávot, hogy tegyék el láb alól az „úrinőt”, és méregdrága ékszereinek árából alapozzák meg saját jövőjüket. A Mágnás-gyilkosság nagy érdeklődést váltott ki a fővárosban, Kosztolányi Dezső például jelen volt a temetésén, egyik írásában a gyilkosok bírósági tárgyalásáról is beszámolt, de az eset megihlette Ady Endrét és Krúdy Gyulát is.
Pilisy (Schumayer) Róza, Krúdy múzsája
A századforduló leghíresebb madámja azonban minden bizonnyal „Pest Rózsája”, azaz Pilisy Róza volt, aki közel negyvenévesen bolondította magába az akkor 20 éves Krúdyt. Az író a vörös postakocsiban zengett ódákat a különlegesen művelt, több nyelven beszélő luxuskurtizánról, aki úrnő és rabnő volt egyszerre. Pilisy Róza, a szőke, sudár termetű szépség egyébként vidéken született a XIX. század derekán egy katonatiszttel történt affér gyümölcseként, akkor még Schumayer néven. A sors fintora, hogy a nagyszülei által nevelt leányka 16 évesen pont egy szép tekintetű kadétlegényt kísérve került fel a fővárosba, és kezdte meg hírhedt pályafutását. A virágáruslányként elhelyezkedő Róza hamarosan a budapesti fiatalság kedvence lett, első befolyásos barátja - akire Márai Sándor is utal a Szinbád hazamegy című munkájában - Apponyi Albert gróf volt. Így nem csoda, hogy később, a harmincas évei derekán Róza könnyen létrehozza a Magyar utczában a fővárosa legdrágább, legelegánsabb bordélyházát, szalonját. Krúdy is itt ismerkedik meg a művelt, csodálatos asszonnyal, akiről csak a legmagasabb jelzők kíséretében szól minden irományában. Sajnos a tehetséges írónak csak Róza ágyába lett bejárása, a lelkéhez nem kapott kulcsot, hiszen a híres kéjnő, Pekár Gyulába volt szerelmes, a tehetségtelen írócska miatt egyszer még öngyilkosságot is megkísérelt. A korabeli művészek, újságírók elmondása szerint Róza gazdagságban élt, fényűzés volt az élete, ám a legősibb mesterség mellett szívesen írogatott is. Az Országos Széchenyi Könyvtárban máig őriznek egy-két regényt, amelyek a neve alatt jelent meg.
