Rettegő gyalogosok a motorizáció hajnalán
2018. július 05. írta: Lynxa

Rettegő gyalogosok a motorizáció hajnalán

Részeg hajtók, száguldozó gazdagok és Fedák Sári rettegett autója. Ilyen veszélyek fenyegették a gyalogosokat a századfordulón, Budapesten.

 

 

Az 1910-es évek elejére Budapesten már meglehetősen nagy számban futottak automobilok és a régebbi lóvontatású járművek sem koptak még ki az utcaképből. Ezzel párhuzamosan a balesetek száma is meredek emelkedésnek indult, míg a közlekedés törvényi szabályozása meglehetősen gyermekcipőben járt, az ellenőrzés pedig még abban sem.

auto1.jpg

Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Témagyűjtemény  / Vértes Vilmos István gyűjteménye

 

A kor viszonyaira jellemző, hogy az 1909-ben elfogadott rendeletcsomag például a gyalogjárókat érintő baleseteknél egyértelműen az ő felelősségüket állapította meg, kimondva, hogy figyelmetlenségük folytán végezték egy jármű alatt (persze ekkor még az automobilokat csak a kiváltságos és befolyással bíró emberek tudtak fenntartani). A gyalogosokat még szinte semmi sem védte a balesetekről, mivel az első „Zebrák” csak a hetvenes években jelentek meg Budapest útjain. Ekkoriban a megoldást a gyalogosok oktatásában látták, melyet elsősorban a népiskolákban végeztek, lévén a szegényebb néptömegek különösen gyűlölték és egyben rettegték is az automobilokat. Az oktatásban a német- és az amerikai hatóságok által összeállított ajánlásokat sulykolták, melyekben néhány, mai szemmel igen meghökkentő passzus is helyet kapott.

            Ilyen volt például az amerikai verzió (ezt kérdezz-felelek formában írták meg) egyik, gyerekekre vonatkozó szakasza. A kérdés így hangzott: Mire gondolj folyamatosan, ha az úttesten játszol(!)? A válasz pedig kioktatta a csemetéket és közölte, hogy a legrosszabb helyet választották a játékra, mivel a közutaknak nem ez a rendeltetése és egy hangtalanul közeledő automobil bizonyosan halálra gázolja őket, ha nem a járdán játszanak inkább. De arra is felhívták a jövő közlekedőinek figyelmét, hogy az úttest szélén lehetőleg ne játszanak patronos pisztollyal, mivel a váratlan pukkanástól a sofőrök megijedhetnek és ebben az esetben bárkit halálra gázolhatnak (a Baltimore-ban összeállított ajánlások nagy százaléka végződött ezzel a fordulattal).  A német javaslatok inkább gyakorlatias oldalról közelítettek a problémához és némelyikük még a mai napig kiváló ajánlás a gyalogosan közlekedőknek.

auto2_1.jpg

Forrás: Fortepan/ Vass Károly

 

            Ilyen például az a meglátás, miszerint az úttest a járóművek közlekedésére szolgál, ahol a gyalogjáróknak nem ildomos hosszan időzni, így átkeléskor a járdákra merőlegesen kell átvágni rajta, lehetőleg a kereszteződések mentén, ahol a járművek egyébként is lassabban haladnak. A hatóságok emellett a könnyebben ellenőrizhető és egyébként is engedélyhez kötött sofőrök megregulázásában látták a gyászos statisztikák javításának az eszközét, hiszen gyalogos bárki lehetett a szabályok ismerete nélkül is. Már akkoriban is magától értődő ötlet volt, hogy a – többi járműhöz képest valóban – szélvészgyors automobilokat vegyék rá a lassabb haladásra. Persze a gyalogjáró népességnek is nagyon tetszett ez az ötlet, hiszen – ahogy már említettük – a szegényebb népesség szemében mindig is szálkák voltak a puccos és elérhetetlenül drága autókon pöffeszkedő gazdagok és hírességek. Ráadásul csak olajat öntöttek a tűzre az olyan emberek, mint például Fedák Sári. Kora egyik leghíresebb primadonnája ugyanis utasításaival folyamatosan bajba űzte sofőrjét így kocsijára csakhamar ráragadt a „Fedák Sári rettegett automobilja” név. 1905 nyarán volt olyan hét, amikor a művésznő három alkalommal is balesetbe keveredett, előbb egy gyermeket gázolva el, majd az árokba borulva végül pedig a Rókus kórháznál egy idős asszonyt elsodorva. Hogy a lelkiismerete szólalt meg vagy a hírnevét féltette túlságosan ma már nem tudni, tény azonban , hogy a primadonna 1906 elején megelégelte a folyamatos gázolásokat. Ekkor pedig sofőrjével visszaküldte a hírhedt automobilt a forgalmazó Velodrom kereskedésbe, az utca népének nagy megkönnyebbülésére.  A gépjáróművek sebességének törvényi csökkentését azonban mégis elvetették, mivel a baleseti statisztikák egészen más problémákra világítottak rá.

            1908-ban összesen 12 472 baleset és ezen belül 456 gázolás történt Budapesten, ám utóbbiak közül az automobilok mindössze 38 alkalommal voltak felelősek. Ez is igen magas szám az úton futó autók arányához képest, ám így is az összes baleset alig több, mint 8 százalékáért lehetett a személykocsikat okolni. Meglepő módon a legtöbb gázolásért az automobiloknál jóval lassabb járművek feleltek, elég csak a villamosok 219 vagy a teherszállítást végző lovaskocsik 174 balesetét említeni. Ez pedig felszínre hozott egy régóta lappangó és igen komoly problémát.

            A hivatásos sofőrök és az áruszállítók akkoriban többnyire valakinek a szolgálatában álltak vagy éppen a túlélésükért küzdöttek a minimális fuvardíjak következtében.

auto3_1.jpg

Forrás: Fortepan/ Lissák Tivadar

 

Bár a munkavégzésükkel kapcsolatban léteztek bizonyos szabályok, ám ezek szinte semmilyen védelmet nem biztosítottak a számukra. Elég ha csak megemlítjük, hogy a napi megengedett munkaidejük 17(!) órában volt megszabva, így könnyű kiszámolni, hogy a munkábajárás idejét is levonva még otthon sem töltöttek nyolc órát, nemhogy az alvásra nem maradt ennyi idejük. Sok esetben éppen az okozta a balesetveszélyes helyzetet, hogy az agyonhajszolt hajtók vagy villamosvezetők egyszerűen elbóbiskoltak a vezetőállásban vagy a bakon. Ráadásként azért, hogy könnyeben tudják viselni a hatalmas terhelést, gyakran megesett, hogy egy-egy forduló után felhörpintettek egy kupica pálinkát, mivel akkoriban még nem volt tilos az alkoholfogyasztás vezetés közben. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen koncentrációval és reflexekkel rendelkezik egy hetek vagy éppen hónapok óta kialvatlan részeg ember vezetés közben.

            A kormányzat felismerve a probléma gyökerét, azonnali intézkedéseket ígért, ám ezt a fuvarosok kétkedve fogadták, hiszen pár évvel korábban a sztrájkjukat a karhatalom verte szét. A hitetlenkedés pedig újra nyílt ellenkezésbe fordult, amikor kiderült, hogy az új javaslat alig két órával, 15 órára csökkentené a munkaidejüket.  

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár anyagait használtuk

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr1714029348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szeme közé, laposan! 2018.07.07. 06:17:30

Már akkor is voltak olyanok, akiknek inkább BKV-zniuk kellett volna.

Orbán Hazaáruló Viktor 2018.07.07. 06:17:34

Most pl. az elektromos rollerektől kezdtek el rettegni. (egyelőre még csak önkormányzati és nem kormányzati szinten)

Magyar Gábor6817 2019.12.16. 08:47:09

Azért 1908-ban, abban az iszonyatos forgalomban...jó, elbóbiskolt a hajtó...és...max kikerülték. Mit szólna egy akkori hajtó ha meglátná a Rákóczi út mai forgalmát, 6 sávon, 10 buszjárattal...???
süti beállítások módosítása