Egy igéző szépség, egy sörből gazdagodott tulajdonos és egy korrupt főrendőr írta a város első mega-mulatóhelyének melodrámáját. Íme a szép Újvilág! 

Fotó: https://hu.museum-digital.de

Három romlott ember egymásra találása kellett ahhoz, hogy előbb felvirágozzon, majd csődbe menjen Pest első igazi mulatója a Neue Welt (Újvilág). Közülük az első, Tüköry Sándor, noha kieszelte az egyik legrosszabb hírű pesti nevezetességet, és működtetését is a környék bűnözőinek segítségével végezte, még mindig szelíd bárányka volt a történet másik két szereplőjéhez képest.

            Tüköry apja, József még Spiegel családnévvel elismert ács és építész volt a XIX-ik század közepén, ám fia már nem az ő mesterségét folytatta. Sándor a sörfőzésben és -árusításban találta meg a számítását, és a mai Vígszínház környékén építette fel első sörházát. Az impozáns, római oszlopos, üvegtornácos épületben még aránylag kulturált mederben folyt a szórakozás, sőt néha még olyan rendezvényeknek is helyet adott, mint egy-egy gabonavásár. Tüköry azonban – bécsi kirándulási nyomán - csakhamar rájött, hogy a szórakoztató ipar az igazi kincsesbánya. Mivel ekkor – 1860 környékén – a császárvárosiakhoz mérhető lebujok még nem voltak Pesten, így az igazi tehetős közönség Bécsben töltötte ferde hétvégéit, és ezzel az ottani kasszákat gyarapították.

            A sörgyárosban így felmerült az ötlet, hogy az orfeum jellegű alacsonyszínvonalú, de annál szaftosabb szórakozást itthon is meg kellene honosítani. A gondolatot tett követte és 1861-re a korábbi sörház már Neue Welt néven várta a kétes szórakozásra vágyó publikumát. Volt azonban egy bökkenő! Az Újvilág a város egyik legrosszabb környékén állt a Fatér mellett. Ez a terület arról kapta a nevét, hogy a Dunán közlekedő fakereskedők itt tárolták a portékájukat, léceket, fűrészárut, késztermékeket. A rakások közé pedig befészkelte magát Pest söpredékének színe-java. A rablók, gyilkosok és egyéb körözött bűnözők lepaktáltak a kereskedőkkel és – a rejtekhelyért cserében – szavatolták, hogy senki sem fog lopni az árujukból. Valószínűleg ez adhatta az ötletet Tükörynek is, aki felbérelte a bűnözőket, így nemsokára ők védték az Újvilág vendégeit, ők lettek a kidobók, sőt még a Nyugatitól konflison is ezek az emberek szállították ide az illusztris vendégeket. Szolgáltatásaikért cserébe a zárás után megmaradt ételeket és szabad belépést kaptak a mulatóba.     

            Maga az Újvilág valóban európai „színvonalú” mulatóhely volt, ahol egyidőben 3000 ember is helyet foglalhatott. A legnagyobb attrakció Antoinette, a francia sanzonénekesnő volt, de rajta kívül bécsi dalénekesnők, olasz ezermesterek, francia és néger daltársulatok, spanyol táncosnők, indián akrobaták is emelték az eseték fényét. A tánckar több, mint száz, válogatott szépségből állt, akiknek munkaruhája egyetlen álarc és egy pár fehér kesztyű volt. Utóbbi akkor jutott szerephez, amikor lesétáltak a közönséghez és a kézcsókokhoz szemérmesen levették azt. Szintén láthatóak voltak a programban a Braatz kisasszonyok is, akik dór oszlopfőkön és földgömbökön mutatták be a görög mitológia nőalakjainak pózait, természetesen szintén teljesen meztelenül.

Bár az előadások és a mulató kiírásai mind német nyelven futottak, bizony a magyar előkelőségek sem vetették meg az itteni szórakozást (csak mások előtt letagadták azt). Egy alkalommal gróf Andrássy Gyula is megpróbált rangrejtve eltölteni itt egy esetét, ám a zenekar azonnal felismerte és rögtön az Andrássy-indulóra zendítettek. Ennek nyomán 3000 ember kiáltott fel egyemberként: Éljen Andrássy! A miniszterelnök mentségére szóljon, hogy rezzenéstelen arccal fogadta a köszöntéseket. De rajta kívül is számtalan híresség és előkelőség járt esténként az Újvilágba, fényesen igazolva Tüköry elképzelését, hogy a magyar gazdagok pénzét is a határokon belül lehet tartani. Ekkoriban a tulajdonos már téli kert és lóvasút építésén gondolkozott, hogy az üzletmenet még fényesebbé váljon, azonban elkövetett egy komoly hibát!

A kasszához ugyanis feleségét, Reich Fánit (Fannyt) ültette. Őt akkoriban az ország leggyönyörűbb nőjének tartották, lángoló, vörös hajkoronájával. Bár a nő valószínűleg minden este ajánlatok tucatjait kaphatta, ám  - utólag nyugodtan kijelenthetjük – az igazi lehetőségre várt. Ez pedig meg is érkezett történetünk harmadik főszereplője, Thaisz Elek Pesti Rendőrfőkapitány személyében. Thaisz legendásan szerette a gyengébbik nemet és miközben zászlajára a prostitúció felszámolását tűzte, minden este a lányok szolgáltatásait kereste. Amikor életében először az Újvilágba is ellátogatott, rögtön lángoló szerelemre gyúlt a szépséges Fanny iránt. Hogy a nő vajon érzett-e iránta bármit vagy csak meglátta benne a lehetőséget, az nem derült ki, de tény, hogy nagyon hamar összeszűrték a levet. A nő pedig innentől (a rendőri hatalommal a háta mögött) a hazai prostitúció koronázatlan királynőjévé vált. Ő döntött arról, hogy ki és hol végezheti a legősibb mesterséget, és ezért busás bevételeket kasszírozott. Emellett szinte minden mocskos dologban benne volt a keze, sőt a szóbeszéd szerint még rendőri kinevezéseket is lehetett nála vásárolni, előre szabott árakon.

A párocskának már csak egyetlen ember akadályozta a boldogulását, Tüköry Sándor. Ez azonban nem jelenthetett problémát, ugyanis egy (légből kapott váddal elrendelt őrizetbevételekor) a rendőrorvosok elmebajt állapítottak meg nála, és élete végéig elmegyógyintézetbe záratták. A két legfontosabb figura kiesését pedig már az Újvilág sem heverhette ki. Alig 9 év tündöklés után, 1870-ben csődbe ment és bezárt, ám így is több, mint húsz évvel megelőzte a legendássá vált Somossy Orpheumot.